A Néró, vérés költő a Belső ember és a külső beszél megközelitésben

Az orosz irodalomkutató Jefím Grigórjevics Etkind egy Belső ember és a külső beszél c. monográfiaban fogalmazta meg egy pszicho-poétikai megközelítést, amelyben tekintette a XVIII-XX. szazad irodalmat a hőse léleknek átváltozásanak, vagy növekedésének szemszögéből.{...} Időnként így történt, hogy az olvasó nézi a hősének lélek kútat, és a kút mutatkozta egy távcsőnek, amelyben a szélesebb rész, a könyv hősének külső beszél jelenben, szűkebb -- fiatalkorában, és a legszűkebb, a lencsefoglalat -- az elbeszélő szavai. A legjobb jellemző példát sikerült az Iván Alekszándrovícs Goncsaróv Oblómov c. regénnyel. {...} Ugyanaz értelme lehet a Kosztolányi Dezső Néró, a véres költő c. regény olvasónak. A főhőse, Néró, a regény és a sorsa elején cár és a költő kettő különböző ember. Néró érezte a legnagyobb ihletést írva az első versét. Minél kevesebb az ihletés, annál több a politikai akarata. A költő, aki lakik benne, lakik visszafelé.